Az Avicenna Magánrendelőt működtető céget 1997-ben alapítottuk. Nevét Avicennáról, azaz Ibn Sina orvosról kapta.
A Wikipédia azt írja róla, a muszlim naptár szerint 370-ben, a Gergely-naptár szerint 980-ban született jómódú családba Afsónában, Buhara közelében, a Számánida Birodalomban (ma Üzbegisztán). Apja a fejedelem adótisztviselője volt. Avicenna már gyermekkorában kitűnt átlagon felüli képességeivel: tízéves korában kívülről tudta a Koránt és néhány filozófiai értekezés tartalmát.
Tanulmányait Buharában kezdte. Tizenhat éves korában Bin Manszúr szultán gyógykezelésében vett részt. Ezt követően még évekig maradt az udvarnál, ami nagy lehetőség volt számára az ottani könyvtár tanulmányozására. Avicenna huszonkét évesen, apja halálát követően elhagyta szülővárosát. Élete többi részét állandó vándorlással töltötte: megfordult különböző uralkodók udvarában, politikai és katonai megbízatásokat vállalt. Életének utolsó 14 évét egy arab emír orvosaként és tisztviselőjeként Iszfahánban töltötte. 1037. június 22-én Hamadánban, a Kakújida Emirátusban (ma Irán) halt meg. Halála előtt minden földi javát a szegényekre hagyta, rabszolgáit pedig felszabadította – olvasható az online lexikonban.
450 különböző témájú könyvnek volt a szerzője. A legtöbb könyv orvoslással vagy filozófiával foglalkozott.
Avicenna legismertebb orvosi könyve a Kánon volt (al-Kánún fí Tíb = Az orvoslás törvénye).
A könyvben Avicenna bemutatja és elemzi az akkori tudományos orvosláshoz nélkülözhetetlen élettani és kórtani alapfogalmakat. Szerinte az emberi szervezet egészséges, beteg vagy e kettő közötti állapotban lehet. Az egészség alakulását Avicenna szerint két ok befolyásolhatja: a „res naturales” (szervek és testrészek) és a „res non naturales” (levegő, alvás, étel, ital, lelkiállapot stb.). Különös figyelmet szentelt a nem természetes dolgoknak, ugyanis ezek az ember által kontrollálhatóak. De foglalkozik az időjárás és az évszakok emberre való hatásával is.
Többféle pulzusfajtát különböztet meg: „hullámzó”, „gazella futására emlékeztető”, „féreg”, valamint „hangya-mozgású”. Ezeket különböző betegségek diagnosztizálására használja. Orvosi írásaiban fontos szerepet kapnak az egészségvédelmi útmutatások; étrendeket, tornagyakorlatokat ír elő, és pihenésre vonatkozó javaslatokat ad. Felhívja a lélektani állapotokra is a figyelmet, amelyek különbözőképpen hatnak az egészségre.
A fájdalom csillapításáról is ír, például egy testrész érzékenysége megszüntethető hűtéssel vagy megfelelő vegyi hatással. Erre Avicenna szerint a kamilla, a lenolajmag, a keserű mandula, a tojásfehérje a legalkalmasabb. Minden ismert betegségre ajánl valamilyen gyógyszert és ír azok mellékhatásairól is, hisz van, ami eleinte serkentő, de később bénító lehet. Betűrendben felsorolva több mint 800 gyógyító hatású anyagot ír le, amelyek között egyaránt találhatók állati, növényi és ásványi eredetűek.
A gennyes sebek kezelésére gombatenyészetet használt, ami a ma ismert antibiotikum orvosságok elődje volt.
Avicenna a belső szervekről és azok működéséről is ír, különösen nagy figyelmet szentelt a szem betegségeinek. A betegségek tüneteiről részletes leírásokat ad.
Foglalkozott az alvászavarokkal, az epilepsziával, az emlékezetzavarokkal, az agytályog és az apoplexia cerebri kórformákkal is. Kitűnőek az elmekórtani leírásai. Továbbá foglalkozott szülészeti, csecsemőgondozási (köldöklekötés, fürdetés, a testnyílások tisztítása, pólyázás stb.), nőgyógyászati problémákkal, sebészettel, égési sérülésekkel, csontbetegségekkel, fertőzésekkel, ellenmérgekkel is.
Avicenna Kánonját az európai középkorban orvosi tankönyvként használták, és őt magát az orvosok fejedelmének nevezték. Több mint 30 kiadásban jelent meg, egyik legjobb latin fordítása 1652-ben készült.
