A gyermekneurológia fókuszában a csecsemők, a kisgyermekek és a serdülő korúak fejlődő idegrendszere áll. Jelentősen eltérnek a felnőttkori neurológiai betegségektől. Az agy, a gerincvelő, az idegpályák és az izmok különböző területei érintettek.
Egyre több eddig gyógyíthatatlannak hitt betegség orvosolható, illetve a korán megkezdett kezeléssel mérsékelhetők a tünetek és az állapot romlása is megfékezhető.
Csecsemőkorban igen fontos a neurológiai problémák korai felismerése, ugyanis minél előbb észlelik az eltérést, annál nagyobb esély van a gyógyulásra.
Koraszülötteknél mindenképp érdemes elvégezni a vizsgálatot az esetleges rendellenességek kiszűrése érdekében, valamint fontos legalább 3 éves korig nyomon követni a baba mentális és mozgásfejlődését.
Ebben az életkorban a leggyakoribb probléma a fejlődésbeli elmaradás, a táplálási nehézségek, az alvásproblémák, nyugtalanság, a fejtartás és a szem- és végtagmozgások rendellenességei.
A diagnosztizálandó betegségek és a kapcsolódó kezelések spektruma az általános fejlődési rendellenességektől, mint például a motoros, nyelvi és értelmi fejlődési zavaroktól, tanulási és teljesítményzavaroktól az értelmi fogyatékossággal és viselkedési problémákkal járó fejlődési rendellenességekig terjed.
A kórelőzmény (anamnézis) részletes rögzítése, valamint a fizikális neurológiai vizsgálat képezi az alapját a megalapozott felmérésnek és diagnózisnak.
Kisgyermekkorban a bevizelés, az éjszakai felriadások, magatartási problémák és az evészavarok is jelezhetnek idegrendszeri problémát.
Később a tanulási nehézségek, a figyelemzavar, a hangulatingadozások, esetleges dühkitörések, szorongás is utalhatnak kóros állapotra.
A gyermekneurológia foglalkozik az idegrendszeri tünetek, fájdalom, zsibbadás, gyengeség, tónuszavar, kóros mozgások, látászavarok kivizsgálásával, illetve része a fejlődésneurológia, ami a csecsemő- és kisgyermekkor mozgás-, beszéd- és szociális fejlődésben való eltéréseit vizsgálja.
