Visszatérő hólyaghurutnak (rUTI) azt nevezzük, ha a betegnek 6 hónapon belül legalább 2-szer vagy 1 éven belül legalább 3-szor van ismételt húgyúti fertőzése. Többségében olyan nők szenvednek e betegségben, akik teljesen egészségesek.
Relapszusról (visszaesésről) beszélünk akkor, ha 2 héten belül térnek vissza a tünetek, ha ennél hosszabb idő után térnek vissza reinfekcióról van szó. Fontos, hogy a betegek felfogják a betegségük lényegét és hogy ismerjék saját rizikótényezőiket. Az állandó antibiotikum felírása csak fokozza a rezisztens kórokozók kiszelektálásának esélyét, ami nem csak egyéni szempontból, hanem populációszinten is veszélyes, ezért a legnagyobb hangsúlyt a megelőzésre kell helyezni.
Rizikófaktorait 2 nagy csoportra tudjuk osztani: menopauza előtt és menopauza után. A menopauza előtti hölgyek főbb rizikófaktorai között szerepel a közösülés, 1 éven belüli új szexuális partner, saját vagy anyai anamnézis, helyi fogamzásgátlás, amiben kiemelendők a spermicid gélek és az IUD-k (méhen belüli fogamzásgátló eszköz), továbbá a hüvelyflóra károsodása. A rUTI legnagyobb rizikófaktora a szexuális együttlétek gyakoriságával függ össze. Kiemelt hajlamosító tényezők a genetikai faktorok – elsőfokú rokonnál 3,1-szeres, két női rokonnál viszont már 5,1-szeres rizikóról van szó. A menopauza utáni főbb rizikófaktorok között szerepel a csökkent ösztrogénszint miatti hüvelyflóra károsodás és az anamnézisben szereplő húgyúti fertőzés.
A legtöbb húgyutakat támadó (uropatogén) baktérium a végbélflórából származik, ennek okán, az egyszerű hólyaghurut 75%-áért az Echerichia coli (E. coli) törzsek felelősek. Viszont a tünetes betegek 10-15%-ánál hagyományos úton nem mutatható ki kórokozó.
Diagnosztizálása
A tipikus hólyaghurutos tünetek a gyakori vizelési inger, fájdalmas vizelés, fájdalom az alhasban és néha véres vizelés. A biztos diagnózist a fenti tünetek mellett a fennálló jelentős bakteriuria (baktériumvizelés), amiről akkor beszélünk, ha a spontán középsugaras vizeltben 103 cfu/ml kórokozó tenyészik ki. Heveny, nem komplikált eseteknél a vizelettenyésztést nem szükséges elvégezni, visszatérő eseteknél azonban elengedhetetlen.
A visszatérő hólyaghurutnál a hangsúly a megelőzési stratégiákon van. A betegedukáció fontossága az első, a betegnek meg kell értenie saját állapotát.
- Életmódbeli tanácsok: megfelelő folyadékbevitel, spermicid-alapú fogamzásgátlók kerülése, aktust követő hólyagürítés, IUD-t, hüvelygyűrűt használók átállítása más fogamzásgátló módszerre
- Nem antibiotikummal végzett profilaktikus módszerek
- Antibiotikumprofilaxis (az előzőek sikertelensége esetén)
Nem antibiotikum alapú profilaxis
Immunoaktív profilaxis (OM-89): 18 féle különböző E. coli törzset tartalmaz, ami több ponton stimulálja az immunrendszert, elősegíti az ellenanyagok termelését, ami a kórokozók elpusztításáért felelős.
Lactobacillus készítmények: Szájon át és a hüvelyi probiotikumok is egyaránt jótékony hatással vannak a kiújulás esélyének csökkentésére. Az ép hüvelyflóra elengedhetetlen a visszaeső fertőzések megelőzéséhez, amelyhez normális Lactobacillus-flóra kell. Ez a flóra védelmet nyújt a patogén fajok túlszaporodásával szemben.
D-mannóz: Egy cukormolekula, amely képes meggátolni a baktériumok kitapadását a húgyhólyag nyálkahártyájához.
Tőzegáfonya: Hatóanyaga a proantacianidinek, amelyek gátolják a baktériumok kitapadását. E termékek fogyasztása bizonyos betegpopulációban bizonyítottan védelmet nyújthat a húgyúti fertőzésekkel szemben.
Ösztrogén készítmények: Menopauza után a vaginálisan adott helyi ösztrogénkészítmények jelentősen csökkentették a fellángolások előfordulását.
Antibiotikummal végzett profilaxis
Általánosan 3-6 hónapos időtartamú profilaxis javasolt kis dózisú antibiotikummal. Alkalmazása lehet mindennapos vagy szexuális aktust követően, attól függően, hogy a panaszok összefüggést mutatnak-e az aktussal. Helyi rezisztencia-mintázatok szerint kell a megfelelő szert kiválasztani. E profilaxis hatékonysága nem vitatható, viszont a leállása után a nők kb. 50%-ában a panaszok újra jelentkeznek.
Konklúzió
A visszatérő hólyaghurut kezelése a betegtől és a kezelőorvostól is türelmet igényel. A kulcs a beteg edukációján van, mert a beteg ismeri legjobban saját rizikótényezőit. A mostani álláspont szerint előszőr életmód-tanácsadást, prevenciót és fitoterápiás (gyógynövény terápiás) szereket kell választani, ezek sikertelensége után lehet csak antibiotikumot adni és azt is a legkisebb dózisban és a legrövidebb ideig. Ez a fajta gondolkodás az egyénen kívül, globálisan is előnyös, csökkentheti az egyre fenyegető antibiotikumrezisztencia veszélyét.
Forrás: Magyar Nőorvosok lapja 86. évfolyam
Dr. Krauth Barbara – Dr. Végh György
